2012. március 18., vasárnap
2012.02.12-halálos versike
Dögölj meg most kis barátom,
tiéd lesz a hullazsákom,
a zsákot be is zárom,
mert a szagod nem kívánom.
Elásunk majd ne aggódjál,
hogy a földalatt felfúvódjál.
El is rohad majd tested,
többet magad ki nem fested.
Nem minden fiú,
nem mind oly hiú,
hogy kifesse magát,
és rázza a valagát.
De ha te ezt tetted,
jó hogy a tested tesped,
lent a föld alatt,
és csak az eméked maradt.
Akár ingyen is lapátolnám rád a földet,
hogy biztosan ne bánthass már hölgyet,
mert a hölgyeket és lányokat bántottád,
de ezeket a haláloddal megváltottad.
Nincs is itt gond,
főleg ha elrohad csont,
ami téged alkotott régen,
hogy ilyen sokáig húztad szégyen..
De ne foglalkozz ezzel,
végre mostmár fekszel,
már nyugodtan oszolhat a tested,
ennek örülök, de gondolom sejted..
De szeressük egymást gyerekek,
egyszer én is utánad eredek,
rohadok majd a földben széjjel,
de majd száll a szagom a széllel.
Örülnél ha már ott lennék tudom,
kicsit én is mert az életet már unom.
De megdögölnöm se sikerül,
de az akksim egyszer kimerül..
Zárom halálos soraimat mára,
mára túl sok volt a dráma,
oszló hullád fölött táncolunk,
hogy felkelsz azzal már nem számolunk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése