2018.11.04-Kedves barátom

Ó édes halál, legyél a kedvesem,
várlak már téged, véremtől nedvesen.
Átázott ingben, vértől csatakos fejjel,
Dideregve várlak, míg szám rólad versel.

Mily dicső a halál, mondták már rólad sokan,
helyzetfüggő gondolom, de ha az élet csak elrohan,
ha az élet se volt az, lehetsz-e dicső nem tudom,
nem értek hozzá, de érzem hogy a haldoklást már unom.

Siettetni nem tudom már, tehetetlenül csak várok,
a testem nem mozdul már, már csak színeket látok.
Elöntötte az agyamat valami, tán csak az ütés hatása,
fáj tőle mindenem, de azért ennek is van némi varázsa.

Már nem emészt a bánat, megnyugodott a lelkem,
ha nem jön segítség akkor innen kell elmennem.
Nem bánok már semmit, teljesen felesleges is lenne,
a régi sérelmek távoliak, már nem számít az élet szennye.

Kedves barátom lettél, régóta itt szenvedek a Földön,
megváltod a fájdalmakat, kinyílik előttem a börtön.
Nincs tovább ezután, ez lehet rossz vagy lehet jó akár,
többé nem számít semmi, leomlik ezzel majd minden határ.

Talán emlék leszek, vagy elfelednek örökre engem,
többi nem lesz kétség, düh vagy fájdalom bennem.
Nyugodtabb hely lesz a világ, vagy lehet üresebb talán,
lehet nem változik semmi, csak egyel kevesebb lesz a magány.

Mindenesetre köszöntlek téged új barátom,
remélem soha nem ismer meg téged a családom.
Rájuk nem kell hogy ez várjon, kerüld el őket,
hagyd békén őket, hogy ne kelljen elhagyniuk a Földet.

2018.08.14-Férgek

Rohadt büdös patkány geci, basszad szájba anyád,
rohadjon ki a gecis beled, s szopd le apád faszát.
Pudvásodtál volna bele a jó kurva anyádba,
tetves büdös retkes pofád szakadjon le a picsába.

Miért nem tudtál elpusztulni már éveidnek korai szakaszában,
ahelyett előbújtál és azóta csak jeleskedsz anyaszomorításban.
Dugnád fel a szaros pénzed a jó kurva anyád seggébe,
vagy csak rohadnál el a bolygóról a retkes gecibe.

Szakadna rád egy mázsa szar a nap minden percében,
vagy legalább tanyáznál minden nap anyád szaros seggében.
Kívánom hogy apád túrós fitymája szoruljon a fejedre,
rohadjon ki a szemed és kukacok petézzenek a beledbe.

De ne csak a beledbe, mindenhova egyék be magukat,
szívből kívánom neked hogy mindenhol érezd a szarukat.
Szivárogjon belőled mindenhonnan ez a retkes pudva,
remélem egyszer még menekülnöd kell előlem futva. ////////

Belevernék a buta gecis fejedbe vagy hármat-négyet percenként,
remélem élhetetlen szar életed van/volt/lesz féreg hercegként.
Eltördelném az összes csontod szépen lassan, csak hogy nagyon fájjon,
savval öntözgetnélek, hogy a húsod a csontról szépen lassan leváljon.

Letépném a körmeidet amivel a fikádat meg a picsádat túrod,
mindent megtennék hogy szenvedj mivel az én szerelmemet kúrod.
Milliméterenként vágnám le a faszod egy életlen kis késsel,
aztán persze órákig nézném ahogy szépen lassan el is vérzel.

Mielőtt megdöglesz persze megtennék mindent csak hogy szenvedni lássalak,
a kedves családodat is meghívnám, hogy neked szépen lassan gödröt ássanak.
Rétegenként szedném le a bőröd, csak szenvedj mert ezt érdemeled,
akkor végre lenne a világ számára valami értékelhető értelmed.

A kedves nyomoronc barátod is befeküdhetne melléd a gödörbe,
talán azért annyi részed lehetne neked is a gyönyörbe.
Gerinctelen férgek gödre lenne az a kis vájat,
remélem ennél többre ez a két féreg soha nem vágyhat.

2018.05.02-Hogyan tovább

Sivár, egyesek így jellemzik életük egy részét(?!),
ők néha nem becsülik meg szerelmük lényét.
Hiába van ott, kit az ég küldött nekik,
mégse törődnek vele és az esélyt elcseszik.

Boldog életük lehetne ha törődnének a párjukkal,
a szerelem az életükből így könnyen kihal.
Meg kell becsülni azt aki viszont szeret,
lehet senki nem lesz többé ilyen neked.

Ott van velük aki boldogságot hozhat rájuk,
de van hogy mégis a 'jobbat' várjuk.
Holott nincs és nem is kell jobb náluk,
csak az kell hogy vigyázhassuk az álmuk.

Törődni vele, szeretni őt, a legjobb dolog a földön,
boldogsággal tölt, el mert a szerelem nem egy börtön.
Egy csodás kert hol sok az illatos szép virág,
ha veled van akit szeretsz akkor az az egész világ.

Mondhat bárki bármit, kell autó, ház, gazdagság,
de az igazi partner nélkül ez csak baromság.
Jól jön a pénz, a luxus minden egyéb más,
ha nincs kivel megosztani akkor az nagy csapás.

Gondoskodni a szerelmünkről szerintem a legjobb dolog,
ha nem tehetem olyankor a szíves az ürességtől korog.
Kong tőle hogy nincs benne a szeretett személy,
nélküle az életem víze irtó mocskos, sekély.

Tisztítatni nem lehet ha nincs velem,
olyankor könnyesen hunyom le a szemem.
Szomorú a szívem, szemem és mindenem,
mert az életem teljesen nincstelen.

Kisemmizett az isten vagy akármi,
nincs olyankor kit hazavárni.
Üres szobákban jár a sötétség szívemben,
könnyeimet fájdalmas magányomban lenyelem.

Mikor tudom hogy ő kell nekem,
mégsincs a kis bébim velem,
szomorúan hajtom fejem párnámra,
úgy alszom el hogy gondolok a mátkámra.

Megnyugtat a tudat ha rendben van a kis kacsám,
ha velem van messzire elkerül a búbánatos magány.
Feltölti testem a szerelem mit iránta érzek,
mindig magam mellett szeretném látni boldognak, épnek.

Óvni, szeretni, mindent megtenni érte,
ez foglalkoztat, ha nem engedi végem. (?!)
Szórakoztatni, simogatni, vigyázni álmát,
szeretném ha örökre velem osztaná meg ágyát.

Hallgatni ahogy nyugodtan szuszogva alszik,
érezni teste melegét, míg reggel munkába viharzik.
Szerető gondolatokkal és szavakkal indítani reggel,
bármit megtenni érte szavakkal és tettekkel.

Támaszt nyújtani mikor arra van szüksége,
vele lenni hogy elmúljon minden feszültsége.
Olyanná válni hogy mindig számíthasson rám,
mindig csókot lehelne rá a kis szám.

Mit tehetsz ha elveszíted aki a legfontosabb neked?
Megpróbálsz felállni amíg csak lehet?
Minden alkalommal ezt teszed?
Amíg csak eszed el nem veszted?

Mehetsz tovább az úton vagy a lejtőn,
kérdéses hogy átjutsz-e ezen az erdőn.
Próbálkozhatsz amíg az erődből futja,
vagy amíg a szervezeted meg nem unja.

A bánat erdejében könnyebb mint máshol?
Könnyebb mint a szomorúság mocsarában?
Talán sose lesz nyugtod hiába is mászol,
sem egy gödörben, sem a tenger morajában.

Hogyan tovább? Ez a kérdés foglalkoztat engem,
zavaró és fájó gondolatok kavarognak bennem.
Van-e kiút? Vagy csak a szomorúság marad,
bárhogy is, mindig csókolnám a kis pofidat.

Sok a kérdés, kevés a válasz vagy egyáltalán nincs,
egy a lényeg hogy a szerelem és D.* egy nagy kincs.
Együtt járnak az életemben, ha ő ezt nem is hiszi,
egyszer remélem még H.* a küszöbön őt átviszi.