2011-2012-rosszkedv

Rosszkedvvel ébredem,
Reménytelenül fekszem.
Az idő telik,
a fájdalom nem múlik.
Telnek a napok,
A lelkem már nem ragyog.
A nap sem olyan fényes mint régen,
Talán az ördög elvitte a fényét de ezt is kétlem.
A jókedv köszönőviszonyban sincs velem,
Az örömöt is Neked köszönhettem.
A reménytelenség a legrosszabb,
Még a biztonytalanság is barátságosabb.
Elviselhetetlen hiányod idővel halványul
De a szerelembe vetett hitem is lanyhul.

Örülnék ha óvhatnálak,
és a karomban tarthatnálak,
szeretném ha itt lennél,
míg nem válnánk eggyé...

A szerelem nehéz munka,
sajnos eléggé durva.
Nem egyszerű élni vele,
de nem lehet tenni ellene.