2013.09.20-kalap, kabát

Sejtem az okát, de biztosat nem tudok,
hiányod felőrli lelkemet, el nem futhatok.
Egy ideje ezzel az érzéssel élem életem,
de esély híján érted magam meg nem méretem.
Belátom korlátaimat mást amúgy sem tehetek,
mégis érzem hogy az árnyékba el nem mehetek.
Elbújni lenne a legegyszerűbb megoldás nekem,
de a kalapom, kabátom még akkor se veszem.
Ennek örülsz-e vagy nem nem igazán tudom,
nem is számít úgyis mindig ugyanezt fújom.

Ha közölnéd velem, hogy nem kellek semmire neked,
eldugnám az érzést, de megmaradna mindig nekem.
Ettől neked talán jobb is lenne valamelyest, de mi van ha nem,(?!)
nekem biztos elviselhetetlen volna, de nem terhelnélek akkor sem.
Együtt élnék a tudattal, sok egyebet amúgy sem tehet az ember,
mint hogy eggyé válik a fájdalommal és minden egyéb teherrel.
A fájdalom talán még erősítene is bár ez egyáltalán nem biztos,
de sajnos a szerelem már csak ilyen marad kegyetlen és piszkos.
Mocskos egy érzés -kár tagadni- meg kell vallani őszintén,
mégis szeretem a szerelmet és úgyis végig magammal vinném.

Rosszat sejtek, mégis jó lenne tudni te érzel-e valamit,
a tudatlanság rosszabb mintha megmondanád, van valakid.
Vagy hogy én nem kellek neked, nekem hiányzok még úgyse mint barát,
persze meglepetés ez sem lenne, hogy nem én nyertem a csatát.
Szívesen lennék akár haverod is az is sokkal több mint amit remélek,
tényleg remélem hogy most nem csak a semmibe, a falnak beszélek.
Ha végigolvastad akkor szépen megköszönöm megtisztelt ez engem,
gondolom azért most örülsz hogy befejezem és el kell innen mennem.
Ígérem legközelebb valami vicceset és vidámat írok hozzád,
Ha addig belém nem akasztja az isten vagy a halál a horgát.

2013.09.16-most mi ez

Túlságosan is sokszor eszembe jutsz,
és amikor meglátsz engem mindig futsz.
Pedig nem akarlak kergetni és bántani téged,
mégis attól félsz hogy miattam lesz véged.

Lehet csak képzelem, de nem hiszem,
elmegy a kedved ha megjelenek a színen.
Gondolom az én hibám, de el nem mondod,
az életeden is csak én hagyok foltot(?!)

Ha azt szeretnéd hogy felejtselek el,
akkor mindössze csak szólnod kell.
Nem fog rögtön menni de megszokom,
vagy ha nem majd valahova elszököm.

Elbújdosok és többet nem kell látnod,
a kést nem kell majd belémmártanod.
Minden egyes bajod magammal viszem,
de mondjuk ezt nem igazán hiszem..

Nem is értem miért kezdtem ezt írni,
bár érthető mert ezt már nehezen bírni.
Emberetlen mondhatnám egész nyugodtan,
miközben olvasod majd teljesen unottan.

Én voltam a fő hülye sejtem és érzem,
de ez nem segít azon hogy belül vérzem.
Annyi tampon a világon nincs hogy felfogja,
sajnálatos mert ilyen az én szívem magja.

Gondolom egyetértesz hogy én voltam a fasz,
már az arcodon ott ül a kötelező a grimasz.
Sok mindent nem tudok ezzel már kezdeni,
inkább el kéne mennem tortát hegeszteni..

Egy boldog vers talán még tetszene,
főleg ha a fájdalom beléd nem metszene.
Bár kétlem hogy bármi reakciód lesz erre,
ezért nem tudom innentől hova tovább, merre..

Unalom is szülte ezt a 'csodás' és rettentő verset,
ugye jobban örültél volna ha csak felásom a keretet?
Hasznosabb lett volna ebben egyet is értünk,
de sajnos ketten a 'kormányhoz' nem fértünk.

Sejtem hogy magadra sem ismersz vagy nem akarsz,
ha mégis majd a vaslapáttal az arcomba kaparsz.
De csak ha veszed a fáradtságot akkor lesz bunyó,
és sose fog kiderülni hogy nem csak én voltam a hunyó.

Mondjuk felesleges már pattogni mint szar a deszkán,
majd megpróbálok máshogy a dolgokhoz állni eztán.
Haszna nem lesz és a dolgokat meg nem értettem.
de legalább elmondhatom hogy mindent megtettem.

Igaz hogy régen elmúlt, tán már nem is emlékszel hogy vége mindennek,
nekem sajnos eszembe fog még jutni ahogy az életem lapjai megtelnek.
Nem szerencsés dolog elismerem, de túl sokat nem tehetek magammal,
inkább megpróbálom befejezni és feledni egy kis időre ez alkalommal.

Ne kérdezd hogy most mi ez a vers.
Ne kérdezd hogy most miért olyan nyers.
Ne kérdezd hogy miért ilyen terjengős.
Ne kérdezd hogy miért ilyen örjöngős.

De ne kérdezd meg egyiket se felesleges,
mivel az életünk a másikéra merőleges..
Ha kérdeznéd se lenne válaszom semmire,
de azért fájnának nem is tudod mennyire..