Miért csináltad ezt velem?
Szerintem nem ezt érdemlem.
Évekig próbáltam támaszod lenni,
próbáltam mindig a kedvedre tenni.
De tudom, hogy nem úgy ahogy Te szeretted volna,
ott voltam ha az kellett hogy valaki a szádat csókolja.
Tudom nagyon sokáig hülye voltam, előbb kellett volna észhez térnem,
ellöktelek, ez volt amit megszoktam, de soha nem akartam hogy baj érjen.
Kirángattál a sárból, hogy aztán visszalökhess.
Végül kiléptél az árnyból, hogy aztán elszökhess.
Nem adtál túl sok esélyt, nem voltál velem egyenes,
Tiszta lappal kellett volna kezdenünk,
hogy ne legyen minden elem ellenünk.
Enélkül halálra volt a kapcsolatunk ítélve?
Talán, de jobb lett volna ettől megkímélve.
Tudom, hogy sokkal több volt bennünk ennél,
örülnék ha a szemem elől örökre el nem vesznél.
Nem vállaltad fel, hogy megjavítsd mi elromlott,
nem voltam eléggé fontos és a szerelmünk felbomlott.
Melletted szerettem volna lenni,
az élet útján veled végigmenni.
Szívem továbbra is érted dobog,
mialatt a testem a halál felé robog.
Mialatt a fejem folyamatosan forog,
a világomban nem maradt más, csak romok.
Minden nap szerettelek, mégis túl későn engedtelek közel,
hiányzol nagyon, rossz hogy a kis makim már többet nem ölel.
Cukis pofis kis bébim, remélem egyszer még összehoz minket az élet,
remélem egyszer még lehetek a részed és tehetek neked sok szépet.
Összeraktad törött szívem,
miattad lett kedvem újra élni,
már nincs többé az életem sínen,
azt várom hogy elfolyjon a vérem.
Sajnálok minden rosszat amit veled vagy ellened tettem,
sajnálom, hogy a kapcsolatunkat elég komolyan nem vettem.
Jobban kellett volna figyelnem az érzéseidre és Rád,
talán akkor még ma is ölelhetnélek és csókolhatnám a szád.
Leteszem a lantot mára, valószínűleg ezt sosem fogod látni,
remélem egyszer még leszek az, akivel engeded magad imádni.
Ha ez nem következik be, akkor kérlek vigyázz magadra,
én azért sok puszit fogok küldeni továbbra is a hasadra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése