2012.05.23-galád élet

A galád élet csúnyán elbánt velem,
szívem olyat szeret ki nem fogja kezem.
Sosem lesz társam ebben az életben,
tartok tőle hogy ez sem véletlen..

Szívem mint pusztában az eltévedt madár,
de én olyan vagyok mint egy buta szamár..
Keresem az elveszett társamat szüntelen,
de a megtalálása egy hatalmas küzdelem..

Ha a másikért születtünk hogy kiegészítsük a társunkat,
miért kell elszakítani az értünk született párunkat?!
De erre sincs válasz mint oly sok mindenre az életben,
mondjuk én sem hiszek igazán ebben a létező végzetben..

Szörnyű mikor melletted van akiért megdobban a szív,
de az is elég rettenetes hogy téged sohasem hív..
Ott ültök egymást mellett és észre sem vesz téged,
gondolom te is azt gondolnád hogy mindjárt véged..

A szerelem a csóróknak kifejlesztett drog.
A hülyéknek akiknek a normál anyag már sok.
Az álmodozóknak hogy ne legyen a mesének vége.
A "katonáknak" hogy sose legyen bennük béke.

Az élet egy furcsa fintora ez az egész,
nem megszerezhető mert nem mindenki vegyész..
Ráadásul a feromontól nem is szerelmes leszel,
csak megőrül az állati és az agyad leszerel.

Eldobja a puskát, nem védi a tested,
ő is feladja és a háborút elveszted.
Amíg a szer hatása befolyásol téged,
addig úgy érzed még is létezik végzet.

De ez hamis ábránd, hamis érzet,
de ezt akkor majd úgy sem érted.
Azt hiszed hogy ez mind szép és igazi,
de rájössz ha a szerelem hátba nyilaz..

Ne várj mást a szerelemtől se, csak hiú ábránd és kamu,
nem vár rád sem más csak a megérdemelt urna és némi hamu.
Ha szerencsés vagy talán sosem kell erre rádöbbenned,
lehet hogy életed elkerülheti ezt az egész szennyet..

Hogy élhetnénk a jövőnek ha a holnap is elcseszett?
Hogy tehetnénk ha az életből a jelentés elveszett?
Hogy állhatnánk neki minden egyes nap a szívásnak?
Hogy tehetnénk ha minket állandóan a sírba kívánnak?