Petőfi után szabadon

Szabadság, szerelem!

Kettő nem kell nekem..

Szerelmemet föláldozom

Az életemért,

Szabadságért föláldozom

A szerelmét.

2022.06.23-Egy megismételhetelen csoda vagy

Egy megismételhetelen csoda vagy,
de Rád még a csoda szó sem elég nagy,
szeretlek, míg a szívverésem ki nem hagy,
ha örökké élek, akkor addig míg a Nap befagy.

Dúlt köztünk a szerelem, boldog volt a lelkem.
Otthonunkban boldog voltam, mikor fáradt testemmel melléd rogytam.
Repültem hozzád a munkából, nem akartam hogy kigabalyodjunk egymásból.
Kezdődtek a gondok de nem láttam, azóta már mindent megbántam.
Amióta nem vagy a szívem hölgye, kevés a világ összes könnye.

Családom fő tagjának téged szeretnélek, amennyire tudlak örökké megvédlek.
Utamat veled szeretném végigjárni, legyenek boldog perceink, több milliárdnyi.
Kellemes illatod kísérjen mindig, együtt legyünk a boldogságtól színültig.
Igaz és odaadó védelmeződ leszek, nem állíthatnak meg a dombok sem a hegyek.
POsztos lennék érzéseid épületében, óvnám boldogságod a szerelmünk szédületében.
FIgyelni szeretnék Rád örökké, szeretném minden szomorúságod átformálni örömmé.

2022.06.21-Éltető nektár

Szeress kérlek szépen,
Ha nem kellek akkor végem,
Te vagy a tápláló napom az égen,
Kár hogy nem láttam ezt már régen,
Három éve kellett volna felfognom,
Jövőből visszajövök és elmondom.

Legfontosabb személy lettél nekem,
Az emléked mindörökké éltetem,
Várom hátha újra felém fúj majd a sors,
Többé nem akarok orrod alatt én lenni a bors,
Az éltető nektár lennék, ahogy te is nekem,
Kérlek a legvégső utamon sétálj velem.

Halálom napjáig szeretnék vigyázni rád,
Addig minden nap csókolni a puha szád,
Nincs semmi más mi boldoggá tenne,
Csak az ha a kis bébim örökké velem lenne,
Fognám kezed, míg utoljára dobban szívem,
A végsőkig óvnálak téged, tűzön és vízen.

2022.06.21-Sajnálom hogy

Sajnálom hogy sokat bántottalak,
sajnálom hogy magamra haragítottalak,
sajnálom hogy közös utunknak most itt vége,
sajnálom ha többet nem ragyod rád szemem kékje,
sajnálom hogy nem szuszogsz mellettem az ágyban,
sajnálom hogy nem ölelhetlek a legsötétebb árnyban,
sajnálom hogy illatozod be a környezetem és a lelkem,
sajnálom hogy ezentúl nélküled kell reggelente kelnem,
sajnálom hogy nem azt nyújtottam amit szerettél volna,
sajnálom hogy nem jutottál el a boldogságtól a Holdra,
sajnálom hogy megkeserítettem az életed míg velem voltál,
sajnálom hogy ahhoz hogy megjöjjön az eszem, az kellett hogy dobjál,
sajnálom hogy nem értettük meg egymást, hogy nem volt elég türelmünk,
sajnálom hogy nem volt türelmünk, hogy nem sikerült a másikra ügyelnünk,
sajnálom hogy nem vettem a jeleidet és hogy nem is beszéltünk róla,
sajnálom hogy nem vettük, hogy a kapcsolatunk miről is szólna,
sajnálom hogy a közös otthonunkba nem fog már jönni a gólya,
sajnálom hogy nem én vagyok ki tested-lelked örökké megóvja,
sajnálom hogy nem tudtál velem felhőtlenül jövőt tervezni.
sajnálom ha mindennél jobban, hogy hagytam ezt elveszni,
sajnálom hogy cukid pofiddal többet nem vidítasz fel engem,
sajnálom hogy szenvedést okoztam és túl sok vitát kezdtem,
sajnálom hogy az édes kis bébimet, ahogy érdemli, nem úgy kezeltem.

2022.06.20-Összeraktad törött szívem

Miért csináltad ezt velem?

Szerintem nem ezt érdemlem.

Évekig próbáltam támaszod lenni,

próbáltam mindig a kedvedre tenni.

De tudom, hogy nem úgy ahogy Te szeretted volna,

ott voltam ha az kellett hogy valaki a szádat csókolja.

Tudom nagyon sokáig hülye voltam, előbb kellett volna észhez térnem,

ellöktelek, ez volt amit megszoktam, de soha nem akartam hogy baj érjen.

Kirángattál a sárból, hogy aztán visszalökhess.

Végül kiléptél az árnyból, hogy aztán elszökhess.

Nem adtál túl sok esélyt, nem voltál velem egyenes,

Tiszta lappal kellett volna kezdenünk,

hogy ne legyen minden elem ellenünk.

Enélkül halálra volt a kapcsolatunk ítélve?

Talán, de jobb lett volna ettől megkímélve.

Tudom, hogy sokkal több volt bennünk ennél,

örülnék ha a szemem elől örökre el nem vesznél.

Nem vállaltad fel, hogy megjavítsd mi elromlott,

nem voltam eléggé fontos és a szerelmünk felbomlott.

Melletted szerettem volna lenni,

az élet útján veled végigmenni.

Szívem továbbra is érted dobog,

mialatt a testem a halál felé robog.

Mialatt a fejem folyamatosan forog,

a világomban nem maradt más, csak romok.

Minden nap szerettelek, mégis túl későn engedtelek közel,

hiányzol nagyon, rossz hogy a kis makim már többet nem ölel.

Cukis pofis kis bébim, remélem egyszer még összehoz minket az élet,

remélem egyszer még lehetek a részed és tehetek neked sok szépet.

Összeraktad törött szívem,

miattad lett kedvem újra élni,

már nincs többé az életem sínen,

azt várom hogy elfolyjon a vérem.

Sajnálok minden rosszat amit veled vagy ellened tettem,

sajnálom, hogy a kapcsolatunkat elég komolyan nem vettem.

Jobban kellett volna figyelnem az érzéseidre és Rád,

talán akkor még ma is ölelhetnélek és csókolhatnám a szád.

Leteszem a lantot mára, valószínűleg ezt sosem fogod látni,

remélem egyszer még leszek az, akivel engeded magad imádni.

Ha ez nem következik be, akkor kérlek vigyázz magadra,

én azért sok puszit fogok küldeni továbbra is a hasadra.